Az alábbi cikket Majsai Endre, a magyar közlekedésbiztonságért egyik legtöbbet tévő kolléga írta. Sajnos Endre már nincs közöttünk, de erkölcsi, szakmai hagyatékát továbbviszi a Majsai Autósiskola a Safe Drive program keretében.

A biztonsági kockázatok közül a legnagyobb sebezhetőséget szinte minden vállaltnál a humán kockázatok jelentik. Vajon miért, hogy jelentkezik ez, és van-e ellene hatékony védekezés? Hacsak nem hivatásos sofőrről van szó, akkor általában egy vállalat nem azért alkalmaz egy munkatársat, mert jól tud autót vezetni, hanem azért mert egyébként a szakmáját magas szinten ismeri. Valóban ez a magasabb rendű érdek, de ha egyszer a munkájához szükséges, vagy jár az autóhasználat, akkor nem szabad ennek fontosságáról és veszélyéről sem megfeledkezni.

Egy emberi mulasztás és a katasztrófa elindul. Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot az alábbi megdöbbentő hír: 

Az Exxon Valdez olajfoltja

1989-ben kifolyt az Exxon Valdez olajszállító tankhajó rakománya, és hatalmas károkat okozott Alaszka partvidékének kiterjedt részén.

Az Exxon Valdez olajszállító tankhajó és rakománya 1989. március 23-án hagyta el az Alaszkai Valdez kőolaj-terminált, és március 24 korai óráiban zátonyra futott. A hajó sérült testéből a becslések szerint 41,5 millió liter kőolaj folyt a vízbe. Az ennek nyomán keletkező olajfolt kb. 1191 négyzetkilométernyi területet fedett be. Bár világszerte sok más olajszivárgás is történt, az Exxon Valdez katasztrófája forgalomtól távol eső vizeken történt, amely látványos, ritka állatvilágnak adott otthont, s így az okozott károk szinte felmérhetetlenek. Az olajfolt állatok ezreit ölte meg. A becslések szerint elpusztult mintegy 250 000 vízi madár és 2800 tengeri vidra. A folt eltakarítása mintegy 2,1 milliárd dollárba került, és a szivárgás helyéhez legközelebb eső partvidék még ma is olajszennyezett a felszín alatt.

A legújabb bírósági döntés szerint 4,5 milliárd dollár büntető jellegű kártérítést kellene fizetnie az Exxon Mobilnak az Exxon Valdez tartályhajó 1989-es katasztrófájáért. Az Észak-Karolinai Egyetem tanulmánya szerint az Exxon Valdez 1989-es katasztrófája által okozott környezetszennyezés hatása az alaszkai vizek és partvidékek élővilágára sokkal pusztítóbb és hosszantartóbb, mint azt korábban gondolták. Az eredmények megdöbbentőek: a több mint egy évtizede kiömlött olaj még napjainkban is veszélyt jelent a tengeri élővilág számára.

A vizsgálatok a következő tényeket felelősségeket tárták fel:

Az Exxon Valdez olajszállító kapitánya taxival érkezett a kikötőbe (az Aleyska Pipeline Marine Terminál-ra), hogy a feltöltött hajójával kifusson. Mint később kiderült, azért érkezett taxival, mert gépkocsivezetői engedélyét visszaeső alkoholizmusa miatt bevonták, ezen az estén is sok alkoholt fogyasztott előzőleg. A hajó kifutása után a kapitány pihenni tért és így nem kísérte figyelemmel a manőverezés részleteit. Később a kapitány utasítására a hajó letért az előírt útvonalról és ennek következtében 24.-én 00:05-kor zátonyra futott. A hajó oly súlyosan megsérült, hogy az olaj ömleni kezdett belőle és ezzel kezdetét vette az Amerikai Egyesült Államok addigi legsúlyosabb környezeti katasztrófája.

A felelősség kérdése az események tükrében:

Annak ellenére, hogy a kapitány alkoholista volt és a gépkocsivezetéstől már el volt tiltva, az Exxon cég alkalmazta az Exxon Valdez olajszállító  tankhajó parancsnokaként. (Vezetési hiba)

A kapitány aznap is sokat ivott, még 9 órával a baleset után is a megengedettnél több alkoholt találtak a vérében. (A kapitány hibája)

 (Az elemzés tényeit Dr Izsó Lajos: A munkabiztonság pszichológiai tényezői című munkájából emeltem ki)

Kik jelentik tehát a kockázatot?

Nem véletlen, hogy a járműipar legerőteljesebb törekvése, hogy az embert kiküszöbölje a vezetés érzékelési és döntési folyamataiból. Mert mint az előző elemzésből is kiderült, valóban az emberi döntések hordozzák magukban a legföbb hibalehetőséget.  A közlekedésben ugyan úgy mint az élet más területén, az önmagát túlértékelő, a nem a valóságot elemző és elfogadó, a biztonsági és defenzív előírásokat nem betartó, nem kellően felkészített, illetve a jóhiszemű, de gyakorlatlan humán tényező, az ember jelenti a biztonsági kockázatot.

Egy fontos kitétel: Biztonsági szempontból nem elfogadható megközelítés az, hogy bizalommal kell lenni a munkatársak iránt, ameddig ennek az ellenkezőjét nem tapasztaljuk.

Sajnos túl nagy árat fizethetünk, vagy fizettethetünk az egész vállalattal egy ilyen jóhiszemű, vagy mondjuk inkább naiv hozzáállás miatt. Először is nem szabad lehetővé tenni, hogy nem megbízható defenzív készséggel és járműkezelési tudással rendelkező munkatárs vállalati célú járműhasználatba kezdjen. Másodszor fel kell tudnunk fedni, ha valamelyik régebbi munkatársunk közlekedési veszélyfaktorrá, ön és vállaltveszélyeztető kockázati tényezővé vált.

Ugye senki nem lenne hajlandó a saját autókulcsát átadni egy üzletkötői pozíció betöltésére jelentkezőnek az első fél órás felvételi beszélgetést követően? Pedig nincs nagy különbség ahhoz képest, amikor a vállalat biztonságát, jó hírnevét adjuk az újonnan felvett munkatárs kezébe. Ennek ellenére gyakran ez történik, néhány felvételi beszélgetést követően a „szimpatikus” jelentkező már bent is ül a vállalati autóban, zsebében az Ecserin vásárolt jogosítványával. Mi történt? Szereztünk a vállalatnak egy „megbízható” kockázati tényezőt.

Mit tehetünk?

Több eszköz is rendelkezésünkre áll az új dolgozók megbízhatósága iránti bizalom megalapozására, felvételkor illetve a próbaidőben:

• A jogosítvány megléte, (!) de ez nem feltétlenül mutatja a nem jogerős ítélettel végződött eljárásokat, a járművezetési jártasságot, defenzív készséget
• A felvétel előtti tesztvezetés, kockázat értékelés és elemzés.
• A próba idő alatti többször megtörténő együtt vezetés a közvetlen felettessel
• Nyilatkozatok a jelentkező részéről, pl. érvényes a vezetői engedélye, mennyi az éves kilométer teljesítménye, nem fogyaszt drogot vagy alkoholt, valamint hogy nem folyik ellene valamilyen eljárás,
• Jogosultságok és a havi kilométer lehetőség korlátozása, tevékenység monitorozása a próbaidő alatt.

Mindig az adott körülmények határozzák meg, hogy milyen egyvelegét kell, vagy lehet a fenti intézkedéseknek alkalmazni.

A fáradtság, az indiszponáltság, mint rizikófaktor

A munkaviszonya ideje alatt a dolgozó magánéletében számos olyan esemény történhet, amely negatív kihatással van a biztonságos vezetésére. Ilyen elem többek között a fárad, túlhajtott dolgozó. A fáradt ember figyelmi képessége csökken, lassabban reagál, döntései sokszor sematikusak nem a helyzethez legjobban megfelelők. Ennek okai között gyakran találjuk meg az érzelmi, vagy anyagi tényezőket. A labilis családi, vagy anyagi háttér könnyen háttérbe szorítja a vállalati érdeket, és a biztonság gondolatát. Egy kis éjszakai élet, egy kis másodállás, könnyen felborít minden kialakított biztonsági rendszert.

Egyik eszköz az ilyen problémák kiszűrésére a dolgozók és a közvetlen vezetők közötti kommunikáció célirányos kialakítása, az áttételes ellenőrzési csatornák automatikussá tétele, közvetlen vezetők felelősségének kialakítása.

Van csodaszer?

A biztonságos közlekedést és árumozgást szavatoló szokások kialakítása elengedhetetlen a vállalat biztonság érdekében. Sajnos még mindig kevéssé elterjedt, hogy a vállalatok biztonsági tudatosság növelő programot működtetnek (Safe Drive Program), pedig még mindig ez a leghatékonyabb módja a biztonsági kockázatok csökkentésének. Ennek elemi a folytonos kapcsolat tartás, a biztonság -mint meghatározó gondolat- tudatossá tétele, a munkatársak bevonása a vállalati biztonságpolitika működtetésébe. A biztonsági tudatosság kialakításában az okozza a nehézséget, hogy ez nem egy egyszeri akció igényel, hanem egy véget nem érő folyamatról van szó. A biztonsági tudatossági programnak számos eleme van:

• biztonsági oktatás, távoktatás formájában, vagy oktató részvételével,
• célirányos elméleti és gyakorlati képzés
• kommunikációs eszközök, mint e-mailek, poszterek, szórólapok, videók, promóciós események, Safety Days

Egy ilyen program akkor lehet hatékony, ha sikerül a dolgozókat partnerré tenni a szervezet biztonságának védelmében. A humán biztonsági kockázatokat sem szabad önmagukban kezelni, hanem a szervezet egyéb biztonsági tevékenységeinek a részévé kell tenni. Arra számítani kell, hogy a technológiai megoldások kínálta biztonsági funkciók csak akkor fogják hozni a várt eredményt, ha a velük kapcsolatba kerülő humán erőforrások biztonsági készségeinek szintje összemérhető velük.

A programmal kapcsolatban keresse fel a www.safedrive.hu oldalt!