Egyik ügyfelünknél, egy multinacionális vállalatnál, egy több telephelyre kiterjedő, biztonsági kultúra fejlesztését célzó tudatossági tréningsorozatot tartunk. Ennek tanulságait szeretnénk megosztani.

A képzés célja, hogy a különböző szinten dolgozó vezetők megértsék, mekkora felelősségük van a biztonsági kultúra alakításában, illetve a munkahelyek és dolgozóik biztonságának megalapozásában. Ezen túl, a képzés igyekszik úgy segíteni mindennapos munkájukat, hogy eszközöket mutatunk be, melyek közül néhányat lehetőségük van a gyakorlatban is kipróbálni.

A képzés végén megkérjük a résztvevőket, hogy foglalják össze röviden, nekik mi volt az együtt töltött idő legfontosabb üzenete. Az itt megfogalmazott gondolatokból szeretnék most mazsolázni, mert úgy gondolom, nagyon tanulságos lehet bármelyik cég vezetői számára megállni pár percre átgondolni, hogy az ő házuk táján hogy állnak ezeken a területeken.

• Sokszor tudjuk, hogy gond van, még a megoldást is tudjuk, de mégsem csinálunk semmit. Pedig nagyon fontos lenne, nemcsak azért, hogy a hibaforrásokat mihamarabb megtaláljuk, és kiiktassuk, hanem azért is, hogy ne vegyük el az emberek kedvét attól, hogy továbbra is jelezzék, ha baj van.
• A dolgozókkal biztonságról beszélgetni a problémák feltárásának talán leghatékonyabb eszköze. Többet kellene beszéljünk a biztonságról!Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az egyéni face-to-face HSE beszélgetésekre.
• A példamutatás kritikus fontosságú. Minden vezetőnek komolyabban kellene venni a biztonsághoz való hozzáállását, kommunikációját. Gyakrabban kellene „tükörbe néznünk”.
• Vajon mennyire jó, ha büntetünk? Vannak olyan szabályok, amiket senki nem szeghet meg. Az ilyen típusú szabályszegéseket muszáj büntetni, és nem jó, ha nem egységesen alkalmazzuk a különböző területeken a szabályokat, büntetéseket. Ha viszont nem az un. „aranyszabályokat” szegték meg, mindig meg kell keresnünk a hiba okát!
• Fontos dicsérni, a dicséret sokkal hatékonyabb ösztönző erő, mint a büntetés! Pedig ezt gyakran elfelejtjük, gyorsabban vesszük észre a hibákat, mint a jó teljesítményt!
• Differenciáltan kell kezelni az egyéneket; jobban figyelembe kell venni az egyéni különbségeket. Az egyének formálják a csapatot, a csapat a kultúrát.
• A leírt eljárások sokszor nem fedik a valóságot, illetve sokszor túl sok a szabály, ezek egymásnak akár ellen is mondanak. Ezeket a helyzeteket tisztázni kell, mert a szabályszegés, és ezzel a hibázás, így a veszély kialakulása garantált!