Az ergonómiai kockázatokat három nagy típusba sorolhatjuk:
- erőkifejtés
- testidegen tartások, melyek nem a természetes, a szervezet számára semleges testtartások (pl. fej fölé nyúlás, guggolás, a test vagy csukló csavarodása, stb.)
- ismétlés – percenként legalább 10-szer ismétlődő mozdulatok esetében beszélünk ismétlésről.
Ezek a kockázati tényezők előfordulhatnak külön-külön, illetve kombináltan is. Minél több faktor együttes hatása érvényesül, annál nagyobb a kockázat a sérülésre.
További faktorok felerősítik a kockázati tényezők hatását:
- statikusság – amennyiben a tartás legalább 10 másodpercen keresztül megmarad,
- érintési feszültség – valamely testrész nyomása/nyomódása (pl. a billentyűzeten gépeléskor a csukló asztalnál támasztása),
- vibráció,
- stressz.
A sérülések
Az ergonómiai jellegű sérülések átmenetet képeznek a balesetek és a foglalkozási megbetegedések között. Ritkán érezhető azonnal a kedvezőtlen hatás, inkább krónikus hatásokkal kell számolnunk, noha hirtelen is következhet be bizonyos esetekben sérülés (pl. emelés hatására lumbágó, gerincsérv, stb.). Ha nem is tűnnek a potenciális sérülések olyan súlyosnak, mint amelyek bizonyos fizikai (pl. áramütés, magasból leesés, forgó-mozgó géprészek által okozott sérülések, stb.) vagy kémiai tényezők (pl. mérgezés) határára következhetnek be, hosszú távon sajnos ugyanolyan komoly sérüléseket, egészségi problémákat okozhatnak. Az erőkifejtés, a test számára kockázatos, nem természetes tartások, illetve a gyakran ismételt mozdulatsorok un. mikrosérüléseket eredményeznek, melyek akkumulálódnak, és hosszú távon mozgásszervi problémákat okoznak. Ilyen megerőltető tartások pl. a hajlott háttal, előre vagy felfelé feszített nyakkal, előrenyúló kartartással, guggolva, térdelve, stb. végzett munka. Elsődlegesen veszélyeztetettek az inak, az izmok csontokhoz tapadási helyei, és a csigolyák közötti porckorongok. A dinamikus izommunka esetében inkább az erőkifejtésre és ismétlésre kell odafigyelni, a húzódásos jellegű sérülések okozzák a fő problémát. A statikus izomterhelésnél az érintett szervek vérellátása gátolt, nem elegendő oxigén jut a sejtekhez, ezért kezdetben zsibbadást és fáradást, később fájdalmat érez a dolgozó, amely fokozatosan alakul krónikus megbetegedéssé.